most, hogy vége van a Szigetnek, egyértelműen ki tudom jelenteni, hogy nem volt FOMOm - úgyhogy azt hiszem, jól döntöttem, hogy idén mást választottam.

Black Mirror S6: engem ez így eléggé fárasztott. Folyamatos kiszámíthatóság, semmi meglepő, igazán kísérletező vagy egyedi - néha ügyesen csillant, de ez sem mentség arra, hogy majdnem minden részt végigásítoztam.

Moonage Daydream: a koncepciót abszolút értékelem, de nem bántam volna, hogy ha egy kicsit több koherencia jelenik meg és összeáll valami a végén - így inkább túlhúzott és fárasztó. Persze Bowie-rajongóknak mindenképp kötelező, nekik valószínűleg többet mond.

Átjáróház: végre valaki gondol a nekrofilokra is! Jópofa párbeszédek, éppen-elviselhető történet, kellemes hangulat, bénácska cgi - nem mondom, hogy nagyon emlékezni fogok erre, de elvoltam vele. Mindenesetre látni véltem, hogy ebből lehetett volna valami igazán keményen jó is.

Corsage: van valami hihetetlen magányosság és kilátástalanság és tehetetlenül düh az ilyen típusú filmekben (Spencer? Jackie?), mindig elég kemény nézni. Ugyanakkor ez most kicsit művészieskedőbb lett a befogadhatónál, valami kompaktabbat szívesen láttam volna.

Ahsoka - 1x02: két rész után sokkal kevésbé fáj, mint amitől féltem. Van normális látvány, a hangulat simán hozza a Rebels-t, ráadásul abszolút érzem a potenciált mind a szereplőkben, mind a történetben. Kíváncsi vagyok, merre megyünk tovább.

The Crowded Room S1: túl sok neki a tíz rész, emiatt sokszor járt helyben, viszont így is simán megtartotta az érdeklődésem. Erős történet, főleg Tom Holland karakteréből képes is sokat kihozni - nem mondom, hogy nagy újdonság-faktora van, de élveztem nézni.

Midnight in Paris: sokadjára, mert nem annyira tudom megunni azt az időt, amikor Woody Allen másfél órában jó filmeket rendezett; meg hát egyébként is, mi is lehet jobb felkészülés Párizsra, mint ez a film?!

Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő: ritkán jutok el animékig, de mindig megállapítom, hogy jobban figyelhetném ezt a szegmenst. Szép, kreatív és egyedi hangulatú film volt, még ha néha erősen fel is vontam a szemöldököm a történet vagy a karakterek fordulóin.

You & Me S1: három rész - pont annyi, amennyi kell! Nem túl bonyolultan, de mégis elég sok érzelemmel, tök jó színészekkel és nagyon szerethetően elmesélt történet, aranyos is, szép is, nem is nagyon akarok belekötni.

sok minden mellett most éppen leginkább azért várom a nyugat-európai utamat, mert hátha ott legalább kapok levegőt #allergia

Már több, mint két órája Brüsszelben vagyok, de senki nem hívott meg szexorgiára, nem akart rám tukmálni migránsokat, és még Soros sem akart hozzámvágni milliárdokat. Botrány!

Elég abszurd, hogy Belgiumban először egy román boltba sikerült betévedni, úgyhogy borzasztó temesvári lagert ittam, de a rend helyreállt, és mindjárt indul a belga sörkóstoló az erkélyen - a háttérben Stromae-vel #highlife

már szereztem bagettet és sajtot reggelire úgy, hogy nem tűnt fel a boltosnak, hogy nem vagyok helyi; ezzel akkor el is lehet kezdeni az első brüsszeli munkanapot

Bár kicsit zavaros volt a vonathelyzet, úgy tűnik, hogy jöhet a következő ország, avagy Brüsszel után ideje Amszterdamnak.

egy hajón lakni nem csak azért fun, mert rendszeresen hullámzik a nagyobb hajóktól, de a nyitott ablakon rendszeresen hallani sirályokat is (vicces meetingjeim vannak)

három hét alatt a harmadik ország, de Párizsban most sokkal komfortosabban érzem magam, mint Belgiumban vagy Hollandiában - persze itt leszek még egy hónapot, lesz időm megunni

mióta kijöttem Nyugat-Európába, alig-alig nézek rá a twitterre, pláne nem írok semmit (mondjuk előtte sem nagyon), és egyáltalán nem érzem azt, hogy hiányzik. Lehet, hogy ez egy jel arra, hogy ideje itthagyni?